Archiv für den Monat: Mai 2025

Δεν είμαστε γεννημένοι πολεμιστές. Ψυχοκοινωνικές προϋποθέσεις για την ειρηνικότητα και την «πολεμική ικανότητα»

από τον Andreas Peglau[1]

 

(Πρόκειται για αυτόματη μετάφραση από το DeepL, την οποία δεν έχω ελέγξει. Σας παρακαλώ να συγχωρήσετε τα σφάλματα που σίγουρα υπάρχουν.)

pdf-Download

 

Από τότε που υπάρχει η ανθρωπότητα…

«Πόλεμος είναι μια οργανωμένη σύγκρουση που διεξάγεται με τη χρήση σημαντικών μέσων, όπλων και βίας, στην οποία συμμετέχουν συλλογικά όντα που ενεργούν με σχέδιο. Στόχος των συλλογικών όντων που συμμετέχουν είναι να επιβάλουν τα συμφέροντά τους. […] Οι πράξεις βίας που διαπράττονται για το σκοπό αυτό στοχεύουν στη σωματική ακεραιότητα των αντιπάλων και οδηγούν έτσι σε θάνατο και τραυματισμούς.» (Wikipedia)[2]

Ο αρχαίος Έλληνας φιλόσοφος Ηράκλειτος (περίπου 520 π.Χ. – 460 π.Χ.) έχει αφήσει την ακόλουθη φράση: «Ο πόλεμος είναι ο πατέρας όλων.»[3] Το 1642, ο Άγγλος φιλόσοφος Τόμας Χομπς έγραψε για τον «πόλεμο όλων εναντίον όλων» ως αρχική, φυσική κατάσταση.[4] Σχεδόν 300 χρόνια αργότερα, ο Σίγκμουντ Φρόιντ αναφέρθηκε σε μια άλλη φράση του Χομπς και ισχυρίστηκε: «Ο άνθρωπος είναι λύκος για τον άνθρωπο», ένα «άγριο θηρίο, το οποίο δεν γνωρίζει την ευσπλαχνία προς το είδος του», βασιζόμενος σε μια «πρωταρχική» – δηλαδή προκαθορισμένη, έμφυτη – «εχθρότητα των ανθρώπων μεταξύ τους».[5]

Αν ήταν έτσι, δεν θα χρειαζόταν να σκεφτόμαστε πώς ξεσπούν οι πόλεμοι ή ποια συμφέροντα εξυπηρετούν: απλά είναι στα γονίδιά μας… Αυτό θα σήμαινε επίσης ότι οι πόλεμοι θα ήταν σχεδόν αδύνατον να αποφευχθούν μακροπρόθεσμα. Και αν ήταν δυνατόν, μόνο με το τίμημα της καταπίεσης της αληθινής μας φύσης, των «γενετικών μας προδιαθέσεων». Weiterlesen →

Nous ne sommes pas des guerriers nés. Conditions psychosociales de la pacification et de la « bellicosité »

par Andreas Peglau[1)

 

(Il s’agit d’une traduction automatique réalisée par DeepL, que je n’ai pas vérifiée. Je vous prie de m’excuser pour les erreurs qui s’y trouvent certainement. Lors de la traduction, DeepL a également supprimé tous les liens vers les notes de fin.)

pdf-Download


Depuis que l’humanité existe…

« On entend par guerre un conflit organisé et mené avec des moyens considérables, à l’aide d’armes et de violence, auquel participent des collectifs agissant de manière planifiée. L’objectif des collectifs impliqués est de faire valoir leurs intérêts. […] Les actes de violence commis à cette fin visent délibérément l’intégrité physique des individus adverses et entraînent ainsi la mort et des blessures. » (Wikipedia)[2]

Le philosophe grec antique Héraclite (vers 520 avant J.-C. – 460 avant J.-C.) a laissé cette phrase : « La guerre est le père de tous. »[3] En 1642, le philosophe anglais Thomas Hobbes a écrit que « la guerre de tous contre tous » était l’état originel, l’état de nature.[4] Près de 300 ans plus tard, Sigmund Freud s’est inspiré d’une autre citation de Hobbes pour affirmer que « l’homme est un loup pour l’homme », une « bête sauvage qui ignore la pitié envers ses semblables », en se basant sur une « hostilité primaire » – c’est-à-dire innée et prédéterminée – « des hommes les uns envers les autres ».[5]

Si tel était le cas, nous n’aurions pas à nous demander comment les guerres éclatent ou quels intérêts elles servent : cela serait en quelque sorte inscrit dans nos gènes… Cela signifierait également que les guerres seraient pratiquement inévitables à long terme. Et si elles pouvaient être évitées, ce ne serait qu’au prix de la suppression de notre vraie nature, de nos « dispositions ». Weiterlesen →

Nem vagyunk született harcosok. A békesség és a „háborús alkalmasság” pszichoszociális feltételei

Andreas Peglau[1]

 

(Ez egy automatikus, ellenőrizetlen fordítás, amelyet a DeepL készített. Elnézést kérünk az esetleges hibákért.)

pdf-Download

 

Az emberiség létezése óta …

„Háborúnak nevezzük azt a szervezett, jelentős erőforrások bevetésével, fegyverekkel és erőszakkal vívott konfliktust, amelyben tervszerűen eljáró kollektívák vesznek részt. A részt vevő kollektívák célja érdekeik érvényesítése. […] Az ehhez kapcsolódó erőszakos cselekmények célzottan az ellenséges egyének testi épségét támadják meg, és így halálhoz és sérülésekhez vezetnek.” (Wikipedia)[2]

Az ókori görög filozófus, Herakleitosz (kb. 520–460) a következő mondatot hagyta ránk: „A háború mindennek atyja.”[3] 1642-ben az angol filozófus Thomas Hobbes a „mindenki mindenki ellen” háborúról írt, mint eredeti, természetes állapotról.[4] Alig 300 évvel később Sigmund Freud Hobbes egy másik mondására hivatkozva azt állította: „Az ember az ember farkasa”, „vadállat, akinek idegen a saját fajtájának kímélése”, ami »elsődleges« – vagyis előre megadott, velünk született – „ellenségeskedésen alapul az emberek között”.[5]

Ha így lenne, akkor nem kellene azon gondolkodnunk, hogy hogyan jönnek létre a háborúk, vagy kinek az érdekeit szolgálják: ez valahogy a génjeinkben van… Ez azt is jelentené, hogy a háborúk hosszú távon aligha kerülhetők el. És ha mégis, akkor csak azzal az áron, hogy elnyomjuk valódi természetünket, „hajlamainkat”. Weiterlesen →

Nie sme rodenými bojovníkmi. O psychosociálnych predpokladoch mierumilovnosti a „bojovnosti“

Andreas Peglau[1]

(Toto je neoverený preklad DeepL. Prosím, ospravedlňte prípadné chyby. Pri preklade DeepL navyše odstránil všetky odkazy na poznámky pod čiarou.)

pdf-Download

 

Od začiatku existencie ľudstva…

„Vojna je organizovaný konflikt, ktorý sa vedie s použitím značných prostriedkov, zbraní a násilia a na ktorom sa podieľajú plánovito konajúce kolektívy. Cieľom zúčastnených kolektívov je presadiť svoje záujmy. […] Násilné činy, ktoré sa pri tom dejú, sú zamerané na fyzickú integritu protivníkov a vedú k smrti a zraneniam.“ (Wikipedia)[2]

Od starogréckeho filozofa Herakleita (okolo 520 pred n. l. – 460 pred n. l.) sa zachovala veta: „Vojna je otcom všetkých.“[3] V roku 1642 anglický filozof Thomas Hobbes písal o „vojne všetkých proti všetkým“ ako o pôvodnom, prirodzenom stave.[4] Takmer 300 rokov neskôr Sigmund Freud nadviazal na iný výrok Hobbesa a tvrdil: „Človek je vlkom človeku“, „divoká šelma, ktorej je šetrenie vlastného druhu cudzie“, založená na ‚primárnej‘ – teda danej, vrodenej – „nepriateľskosti ľudí voči sebe navzájom“.[5]

Ak by to tak bolo, nemuseli by sme sa zamýšľať nad tým, ako vznikajú vojny alebo čie záujmy sa v nich presadzujú: je to proste v našich génoch… To by tiež znamenalo, že vojny by sa v dlhodobom horizonte nedali takmer vôbec zabrániť. A ak áno, tak len za cenu potlačenia našej skutočnej povahy, našich „sklonov“. Weiterlesen →