Schlagwort-Archiv: Wilhelm Reich

Vi är inte födda krigare. Om psykosociala förutsättningar för fredlighet och ”krigsduglighet”

av Andreas Peglau

 

(Jag har inte kunnat kontrollera denna text, som är automatiskt översatt av DeepL. Jag ber om ursäkt för de fel och felaktigheter som säkert förekommer.)

pdf-Download

 

Sedan människan existerar …[1]

”Krig definieras som en organiserad konflikt som utkämpas med vapen och våld med hjälp av betydande resurser, där planerade kollektiva grupper deltar. Målet för de deltagande kollektiva grupperna är att genomdriva sina intressen. […] De våldshandlingar som äger rum i detta syfte riktar sig specifikt mot motståndarnas fysiska integritet och leder därmed till död och skador.” Wikipedia[2]

Den antika grekiska filosofen Herakleitos (cirka 520 f.Kr. – 460 f.Kr.) har lämnat efter sig följande citat: ”Kriget är allas fader.”[3] 1642 skrev den engelska filosofen Thomas Hobbes om ”alla mot alla-kriget” som ursprungligt, som ett naturtillstånd.[4] Knappt 300 år senare knöt Sigmund Freud an till ett annat citat av Hobbes och hävdade: ”Människan är människans varg”, en ”vild best som är främmande för att skona sin egen art”, baserat på en ”primär” – det vill säga given, medfödd – ”fientlighet mellan människor”. [5]

Om så vore fallet skulle vi inte behöva fundera över hur krig uppstår eller vems intressen som tillvaratas i krig: det ligger helt enkelt i våra gener … Det skulle dessutom innebära att krig på sikt knappast skulle kunna undvikas. Och om så skulle ske, skulle det bara vara till priset av att undertrycka vår sanna natur, våra ”anlag”. Weiterlesen →

Wij zijn geen geboren krijgers. Over psychosociale voorwaarden voor vredelievendheid en ‘oorlogsbekwaamheid’

door Andreas Peglau

 

(Dit artikel is een door mij niet gecontroleerde DeepL-vertaling van de originele tekst. Mijn excuses voor eventuele fouten of onnauwkeurigheden die hierdoor zijn ontstaan.)

pdf-Download

 

Sinds het bestaan van de mensheid …[1]

„Oorlog wordt gedefinieerd als een georganiseerd conflict dat met aanzienlijke middelen, wapens en geweld wordt gevoerd en waarbij collectieven betrokken zijn die volgens een plan te werk gaan. Het doel van de betrokken collectieven is hun belangen door te drukken. […] De gewelddadige acties die daarbij plaatsvinden, zijn gericht op de lichamelijke integriteit van tegenstanders en leiden zo tot dood en verwondingen.“ Wikipedia[2]

Van de oude Griekse filosoof Heraclitus (circa 520 v.Chr. – 460 v.Chr.) is de volgende uitspraak overgeleverd: ”Oorlog is de vader van alles.“ [3] In 1642 schreef de Engelse filosoof Thomas Hobbes over de “oorlog van allen tegen allen” als oorspronkelijke, natuurlijke toestand.[4] Bijna 300 jaar later sloot Sigmund Freud aan bij een andere uitspraak van Hobbes en beweerde: “De mens is een wolf voor de mens”, een “wilde beest, die geen genade kent voor zijn eigen soort”, gebaseerd op een ‘primaire’ – dat wil zeggen vooraf bepaalde, aangeboren – “vijandigheid van mensen tegenover elkaar”. [5]

Als dat zo zou zijn, zouden we ons geen zorgen hoeven te maken over hoe oorlogen ontstaan of wiens belangen in oorlogen worden behartigd: het zit gewoon in onze genen … Dat zou ook betekenen dat oorlogen op de lange termijn nauwelijks te vermijden zijn. En als dat al mogelijk is, dan alleen ten koste van het onderdrukken van onze ware aard, onze ‘aanleg’. Weiterlesen →

Não nascemos guerreiros. Sobre os pressupostos psicossociais da pacificidade e da “aptidão para a guerra”

por Andreas Peglau[1]

 

(Trata-se de uma tradução automática do DeepL, que não foi verificada por mim. Peço desculpas pelas erros que certamente estão presentes.)

pdf-Download


Desde que os seres humanos existem…

“Guerra é um conflito organizado e travado com o uso de meios consideráveis, armas e violência, no qual participam coletivos que agem de forma planejada. O objetivo dos coletivos envolvidos é impor seus interesses. […] Os atos de violência que ocorrem nesse contexto atacam deliberadamente a integridade física dos indivíduos adversários, causando morte e ferimentos.” (Wikipedia)[2]

O filósofo grego Heráclito (cerca de 520 a.C. – 460 a.C.) deixou-nos a seguinte frase: “A guerra é pai de todos.”[3] Em 1642, o filósofo inglês Thomas Hobbes escreveu sobre a “guerra de todos contra todos” como estado original, como estado natural. [4] Quase 300 anos depois, Sigmund Freud retomou outra frase de Hobbes e afirmou: “O homem é um lobo para o homem”, uma “fera selvagem, que desconhece a piedade para com a sua própria espécie”, com base numa “hostilidade primária” – ou seja, pré-determinada, inata – “dos homens uns para com os outros”.[5]

Se fosse assim, não precisaríamos nos preocupar com a origem das guerras ou com os interesses que elas defendem: isso estaria, de alguma forma, em nossos genes… Isso significaria também que as guerras seriam praticamente inevitáveis a longo prazo. E, se fossem evitadas, seria apenas ao preço de suprimir nossa verdadeira natureza, nossa “disposição”. Weiterlesen →

Non siamo guerrieri nati. Sulle condizioni psicosociali della pacificità e della “propensione alla guerra”

di Andreas Peglau[1]

 

(Si tratta di una traduzione automatica di DeepL che non ho verificato. Vi prego di scusare gli errori che sicuramente sono presenti.)

pdf-Download

 


Da quando esistono gli esseri umani …

“Per guerra si intende un conflitto organizzato e condotto con l’uso di mezzi considerevoli, armi e violenza, che coinvolge collettività che agiscono in modo pianificato. L’obiettivo delle collettività coinvolte è quello di affermare i propri interessi. […] Gli atti di violenza che ne derivano colpiscono in modo mirato l’integrità fisica degli individui avversari e causano morte e lesioni.” (Wikipedia)[2]

Il filosofo greco antico Eraclito (circa 520 a.C. – 460 a.C.) ha lasciato questa frase: “La guerra è il padre di tutti.”[3] Nel 1642, il filosofo inglese Thomas Hobbes scrisse della “guerra di tutti contro tutti” come stato originario, come stato di natura. [4] Circa 300 anni dopo, Sigmund Freud riprese un’altra affermazione di Hobbes e sostenne che «l’uomo è lupo per l’uomo», una «bestia selvaggia a cui è estranea la pietà verso la propria specie», basandosi su una «ostilità primaria» – cioè innata, innata – «degli uomini gli uni verso gli altri».[5]

Se fosse così, non dovremmo preoccuparci di come nascono le guerre o di quali interessi vengono perseguiti nelle guerre: è semplicemente nei nostri geni… Ciò significherebbe anche che le guerre sarebbero difficilmente evitabili a lungo termine. E se anche fosse possibile, sarebbe solo a prezzo di sopprimere la nostra vera natura, la nostra «indole». Weiterlesen →

Δεν είμαστε γεννημένοι πολεμιστές. Ψυχοκοινωνικές προϋποθέσεις για την ειρηνικότητα και την «πολεμική ικανότητα»

από τον Andreas Peglau[1]

 

(Πρόκειται για αυτόματη μετάφραση από το DeepL, την οποία δεν έχω ελέγξει. Σας παρακαλώ να συγχωρήσετε τα σφάλματα που σίγουρα υπάρχουν.)

pdf-Download

 

Από τότε που υπάρχει η ανθρωπότητα…

«Πόλεμος είναι μια οργανωμένη σύγκρουση που διεξάγεται με τη χρήση σημαντικών μέσων, όπλων και βίας, στην οποία συμμετέχουν συλλογικά όντα που ενεργούν με σχέδιο. Στόχος των συλλογικών όντων που συμμετέχουν είναι να επιβάλουν τα συμφέροντά τους. […] Οι πράξεις βίας που διαπράττονται για το σκοπό αυτό στοχεύουν στη σωματική ακεραιότητα των αντιπάλων και οδηγούν έτσι σε θάνατο και τραυματισμούς.» (Wikipedia)[2]

Ο αρχαίος Έλληνας φιλόσοφος Ηράκλειτος (περίπου 520 π.Χ. – 460 π.Χ.) έχει αφήσει την ακόλουθη φράση: «Ο πόλεμος είναι ο πατέρας όλων.»[3] Το 1642, ο Άγγλος φιλόσοφος Τόμας Χομπς έγραψε για τον «πόλεμο όλων εναντίον όλων» ως αρχική, φυσική κατάσταση.[4] Σχεδόν 300 χρόνια αργότερα, ο Σίγκμουντ Φρόιντ αναφέρθηκε σε μια άλλη φράση του Χομπς και ισχυρίστηκε: «Ο άνθρωπος είναι λύκος για τον άνθρωπο», ένα «άγριο θηρίο, το οποίο δεν γνωρίζει την ευσπλαχνία προς το είδος του», βασιζόμενος σε μια «πρωταρχική» – δηλαδή προκαθορισμένη, έμφυτη – «εχθρότητα των ανθρώπων μεταξύ τους».[5]

Αν ήταν έτσι, δεν θα χρειαζόταν να σκεφτόμαστε πώς ξεσπούν οι πόλεμοι ή ποια συμφέροντα εξυπηρετούν: απλά είναι στα γονίδιά μας… Αυτό θα σήμαινε επίσης ότι οι πόλεμοι θα ήταν σχεδόν αδύνατον να αποφευχθούν μακροπρόθεσμα. Και αν ήταν δυνατόν, μόνο με το τίμημα της καταπίεσης της αληθινής μας φύσης, των «γενετικών μας προδιαθέσεων». Weiterlesen →

Nous ne sommes pas des guerriers nés. Conditions psychosociales de la pacification et de la « bellicosité »

par Andreas Peglau[1)

 

(Il s’agit d’une traduction automatique réalisée par DeepL, que je n’ai pas vérifiée. Je vous prie de m’excuser pour les erreurs qui s’y trouvent certainement. Lors de la traduction, DeepL a également supprimé tous les liens vers les notes de fin.)

pdf-Download


Depuis que l’humanité existe…

« On entend par guerre un conflit organisé et mené avec des moyens considérables, à l’aide d’armes et de violence, auquel participent des collectifs agissant de manière planifiée. L’objectif des collectifs impliqués est de faire valoir leurs intérêts. […] Les actes de violence commis à cette fin visent délibérément l’intégrité physique des individus adverses et entraînent ainsi la mort et des blessures. » (Wikipedia)[2]

Le philosophe grec antique Héraclite (vers 520 avant J.-C. – 460 avant J.-C.) a laissé cette phrase : « La guerre est le père de tous. »[3] En 1642, le philosophe anglais Thomas Hobbes a écrit que « la guerre de tous contre tous » était l’état originel, l’état de nature.[4] Près de 300 ans plus tard, Sigmund Freud s’est inspiré d’une autre citation de Hobbes pour affirmer que « l’homme est un loup pour l’homme », une « bête sauvage qui ignore la pitié envers ses semblables », en se basant sur une « hostilité primaire » – c’est-à-dire innée et prédéterminée – « des hommes les uns envers les autres ».[5]

Si tel était le cas, nous n’aurions pas à nous demander comment les guerres éclatent ou quels intérêts elles servent : cela serait en quelque sorte inscrit dans nos gènes… Cela signifierait également que les guerres seraient pratiquement inévitables à long terme. Et si elles pouvaient être évitées, ce ne serait qu’au prix de la suppression de notre vraie nature, de nos « dispositions ». Weiterlesen →

Nem vagyunk született harcosok. A békesség és a „háborús alkalmasság” pszichoszociális feltételei

Andreas Peglau[1]

 

(Ez egy automatikus, ellenőrizetlen fordítás, amelyet a DeepL készített. Elnézést kérünk az esetleges hibákért.)

pdf-Download

 

Az emberiség létezése óta …

„Háborúnak nevezzük azt a szervezett, jelentős erőforrások bevetésével, fegyverekkel és erőszakkal vívott konfliktust, amelyben tervszerűen eljáró kollektívák vesznek részt. A részt vevő kollektívák célja érdekeik érvényesítése. […] Az ehhez kapcsolódó erőszakos cselekmények célzottan az ellenséges egyének testi épségét támadják meg, és így halálhoz és sérülésekhez vezetnek.” (Wikipedia)[2]

Az ókori görög filozófus, Herakleitosz (kb. 520–460) a következő mondatot hagyta ránk: „A háború mindennek atyja.”[3] 1642-ben az angol filozófus Thomas Hobbes a „mindenki mindenki ellen” háborúról írt, mint eredeti, természetes állapotról.[4] Alig 300 évvel később Sigmund Freud Hobbes egy másik mondására hivatkozva azt állította: „Az ember az ember farkasa”, „vadállat, akinek idegen a saját fajtájának kímélése”, ami »elsődleges« – vagyis előre megadott, velünk született – „ellenségeskedésen alapul az emberek között”.[5]

Ha így lenne, akkor nem kellene azon gondolkodnunk, hogy hogyan jönnek létre a háborúk, vagy kinek az érdekeit szolgálják: ez valahogy a génjeinkben van… Ez azt is jelentené, hogy a háborúk hosszú távon aligha kerülhetők el. És ha mégis, akkor csak azzal az áron, hogy elnyomjuk valódi természetünket, „hajlamainkat”. Weiterlesen →

Nie sme rodenými bojovníkmi. O psychosociálnych predpokladoch mierumilovnosti a „bojovnosti“

Andreas Peglau[1]

(Toto je neoverený preklad DeepL. Prosím, ospravedlňte prípadné chyby. Pri preklade DeepL navyše odstránil všetky odkazy na poznámky pod čiarou.)

pdf-Download

 

Od začiatku existencie ľudstva…

„Vojna je organizovaný konflikt, ktorý sa vedie s použitím značných prostriedkov, zbraní a násilia a na ktorom sa podieľajú plánovito konajúce kolektívy. Cieľom zúčastnených kolektívov je presadiť svoje záujmy. […] Násilné činy, ktoré sa pri tom dejú, sú zamerané na fyzickú integritu protivníkov a vedú k smrti a zraneniam.“ (Wikipedia)[2]

Od starogréckeho filozofa Herakleita (okolo 520 pred n. l. – 460 pred n. l.) sa zachovala veta: „Vojna je otcom všetkých.“[3] V roku 1642 anglický filozof Thomas Hobbes písal o „vojne všetkých proti všetkým“ ako o pôvodnom, prirodzenom stave.[4] Takmer 300 rokov neskôr Sigmund Freud nadviazal na iný výrok Hobbesa a tvrdil: „Človek je vlkom človeku“, „divoká šelma, ktorej je šetrenie vlastného druhu cudzie“, založená na ‚primárnej‘ – teda danej, vrodenej – „nepriateľskosti ľudí voči sebe navzájom“.[5]

Ak by to tak bolo, nemuseli by sme sa zamýšľať nad tým, ako vznikajú vojny alebo čie záujmy sa v nich presadzujú: je to proste v našich génoch… To by tiež znamenalo, že vojny by sa v dlhodobom horizonte nedali takmer vôbec zabrániť. A ak áno, tak len za cenu potlačenia našej skutočnej povahy, našich „sklonov“. Weiterlesen →

Lebensbejahend – lebensfeindlich. Eine Alternative zur „Links-rechts“-Einteilung

von Andreas Peglau

Hier kann der Beitrag als pdf heruntergeladen werden.

 

Denn eben wo Begriffe fehlen,
Da stellt ein Wort zur rechten Zeit sich ein.
Mit Worten läßt sich trefflich streiten,
Mit Worten ein System bereiten,
An Worte läßt sich trefflich glauben,
Von einem Wort läßt sich kein Jota rauben.

Goethe: FAUST, Teil 1

 

Die Frage, was „rechts“ ist, hat ohne die Annahme einer „linken“ Position keinen Sinn. Aber woher stammen diese Benennungen? Weiterlesen →

Menschen als Marionetten? Wie Marx und Engels die reale Psyche in ihrer Lehre verdrängten. Teil 9: Vulgärpsychologie, halbherzige Abschwächungen und Bilanz

von Andreas Peglau

Vulgärpsychologie

In seiner 1933 erschienenen Massenpsychologie des Faschismus setzte sich Wilhelm Reich mit dem „Vulgärmarxismus“ auseinander – den er als Gegensatz zur Lehre von Marx und Engels verstand. Vulgärmarxisten trennten, so Reich, „schematisch das gesellschaftliche, meist das wirtschaftliche Sein vom Sein überhaupt ab“,[1] behaupteten, Ideologie und Bewusstsein wären „durch das wirtschaftliche Sein allein und unmittelbar bestimmt“,[2] negierten die Beschäftigung mit Trieben, Bedürfnissen, seelischen Prozessen als idealistisch. Weiterlesen →