Andreas Peglau[1]
(Ez egy automatikus, ellenőrizetlen fordítás, amelyet a DeepL készített. Elnézést kérünk az esetleges hibákért.)
Az emberiség létezése óta …
„Háborúnak nevezzük azt a szervezett, jelentős erőforrások bevetésével, fegyverekkel és erőszakkal vívott konfliktust, amelyben tervszerűen eljáró kollektívák vesznek részt. A részt vevő kollektívák célja érdekeik érvényesítése. […] Az ehhez kapcsolódó erőszakos cselekmények célzottan az ellenséges egyének testi épségét támadják meg, és így halálhoz és sérülésekhez vezetnek.” (Wikipedia)[2]
Az ókori görög filozófus, Herakleitosz (kb. 520–460) a következő mondatot hagyta ránk: „A háború mindennek atyja.”[3] 1642-ben az angol filozófus Thomas Hobbes a „mindenki mindenki ellen” háborúról írt, mint eredeti, természetes állapotról.[4] Alig 300 évvel később Sigmund Freud Hobbes egy másik mondására hivatkozva azt állította: „Az ember az ember farkasa”, „vadállat, akinek idegen a saját fajtájának kímélése”, ami »elsődleges« – vagyis előre megadott, velünk született – „ellenségeskedésen alapul az emberek között”.[5]
Ha így lenne, akkor nem kellene azon gondolkodnunk, hogy hogyan jönnek létre a háborúk, vagy kinek az érdekeit szolgálják: ez valahogy a génjeinkben van… Ez azt is jelentené, hogy a háborúk hosszú távon aligha kerülhetők el. És ha mégis, akkor csak azzal az áron, hogy elnyomjuk valódi természetünket, „hajlamainkat”. Weiterlesen
